Méhészet 1999/5
Méhészkedés egységes kaptárral
Szaklapunk márciusi számában olvashattuk Stencli Ferenc méhésztárs írását, „Gondolatok méheinkről, kaptárainkról” címmel. A cikk felcíme, „Örökös kérdések”, utal arra, hogy agyontárgyalt témával foglalkozik: méhünkkel és kaptárainkkal. Ezekről a témákról újat írni nehéz, neki mégis sikerült. Tárgyilagos, saját tapasztalatain alapuló cikke nyomán sok érdeklődő levelet kapott a szerkesztőség. Ezek lényege, hogy szeretnék megismerni az „egységes” kaptárral való méhészkedést.
Ennek teszünk most eleget.
Stencli Ferenc méhek között nőtt fel. Már a nagyapja is méhészkedett, apja állami gazdasági méhész is volt. Egy vándortanyán szerzett ismeretségnek köszönheti, hogy megismerte az egységes keretméretet. Az állami gazdaságban NB-val dolgoztak, ismerte annak minden előnyét és hátrányát. A vándortanyán nem hitt a szemének: létezik egy kaptártípus, amelyikből az NB-hoz viszonyítva. sokkal kevesebb munkával ugyanannyi mézet pergetnek. Kipróbálta, azóta csak ezzel méhészkedik, sőt fiát is rábeszélte, hogy ezzel dolgozzon.
Ferenc szakmája gépgyártástechnológus. Hosszú nevű szakmájához hűtlen lett, évekkel ezelőtt egy rövidebb nevűt választott: méhész. Az örökölt kaptárakon változtatott egy kicsit: a 10 keretes egységes méretű fészekre hizlalt, fél NB magas méztereket használ. Apja a méztérben is egységes keretekkel dolgozott, de Ő még lúdtollal seperte a méheket. A modernebb, gyorsabb mézelvétel érdekében Ferenc alacsonyabb mézkamrát választott. 120 termelő családdal méhészkedik eredményesen.
Az egységes az egyik legfiatalabb kaptárunk, csak 54 éves. Az akkori földművelésügyi miniszter 24 862/1945. számú rendelete szerint hivatalosan forgalmazni csak egységes méretű rakodó vándorkaptárt szabad. A 10 keretes kaptár keretmérete 42×32,5 cm. E rendelet érdekessége még, hogy a fekvőkaptárt kizárta a gyártásból. A minisztérium két évvel később azonban hatálytalanította az egységes keretről szóló rendeletet. Akik viszont komolyan vették a minisztérium utasítását és kipróbálták a kaptárt, megszerették.
A keretméret korábban is sok vitára adott alkalmat. Többnyire ezek arról szóltak, hogy a családok tavaszi, optimális fejlődéséhez melyik a jó keretméret. Ma már tudjuk, hogy a méhcsaládok nagyobb lépfelületen jobban fejlődnek. De azt is tudjuk, hogy a lépek bizonyos mértéken túli nagyobbítása nehezíti a kezelést, azaz, a két hónap tavaszi méhészkedés során tökéletes nagy keret a következő négy termelési hónapban már nyűg. Van-e optimális keretmagasság? Talán.
Tavasszal szinte semmi dolga nincs a méhésznek, mondja Ferenc. Igaz, gyorsan hozzáteszi, ha megfelelően teleltette be a családjait és ha a Hunortól (27 cm) nagyobb, magasabb lépet használ. Első, kora tavaszi szemrevételezéskor, amikor az időjárás először lehetővé teszi, nem nyúl a családhoz, csak füst használata mellett, rátekintéssel megállapítja az esetleges anyátlanságot. Ahol probléma van, megoldja: felhasználja a tartalékcsaládokat. 2×5 keretes fiókokban összesen 20 anyát teleltet be. Az élelem mennyiségét nem ellenőrzi, ezt már korábban, ősszel megtette. Az egységes keret elég magas ahhoz, hogy tavasszal mindig legyen méz a fészek körül. Az aljdeszka kitakarítása a legnagyobb munka, ugyanis rögzített a fiókhoz. Minden egyes keretet át kell pakolnia egy másik kaptárba, amelyet előtte alaposan kitakarít és Udder golddal kiken. (Az Udder gold hatásáról, felhasználásáról bővebben a Méhészet 1995/10-11. számaiban olvashatunk.) Átpakolásnál változatlan sorrendben teszi vissza a kereteket. A méhcsalád magától kialakított telelés utáni, tavaszi fészkét, nagy, egységes keretméret esetén, kár elrontani. A fiatal anyával, nagyszámú, egészséges népességgel rendelkező családoknak nem akadály a virágporos, mézes keret, maguktól szépen fejlődnek. Évekkel ezelőtt megpróbált mindent, amivel elősegíthetné a tavaszi fejlődést. A fészek szélén lévő mézeskeretet felkarcolta és átfordította, azaz a mézesebb felét tette a kijáró felé. A méhek mindig eltüntették ezt a mézet, de soha nem lettek erősebbek, mint a magukra hagyott családok. Kipróbálta a tavaszi etetést is, semmi hasznát nem tapasztalta. Amíg az intenzív, természetes virágporhordás nem indul meg, addig bármit kitalálhatunk, a méhek nem „indulnak be”. Utána meg már maguktól robbannak, teljesen mindegy, mit csinál a méhész.
Mindig vándorol repcére. Előtte kiegyenlíti a családokat. Az alj deszka tisztítása óta – mivel át kell pakolnia kereteket most látja a fiasítást másodszor. Hét keret fiasra állítja be az állományt. Egy-egy szélső, takaró lép mellett, egy műlépet is berak a fias lépek mellé. Így lesz a 10 „egységes” fészekkeretű állomány egységes. A méztéri fiókok is rákerülnek a családokra. Anyarácsot nem használ, mivel a 8 hizlalt fél NB keretbe nem petézik az anya. Ritkán (100-ból 5) fordul elő, hogy a kiemelkedően jó családok viszszarágják a fészek feletti fél NB hizlalt keretek egy részét és azt bepetézi az anya. Ezek a családok bosszúságot okoznak, de egyben csodálja is őket a méhész. A repce előtti családok kiegyenlítése már a rajzás megelőzésének egyik módja. A túlfejlett családok „megcsapolása” szükségszerű.
Március végi állapot:
„9 keretet takaró méhek, oldaltakarás és hőtükör”
Akác előtt két nappal ismét lenyúl a fészekbe: a kaptár két szélére nyitott fias keretet rak. Ha ott mézeset talált, kiveszi és kipergeti, helyére műlépet tesz. Ez ismét a rajzás ellen szól, eléri, hogy akác után nem kell lenyúlni a két szélső mézes lépért, ugyanis fedett fias lesz a helyén, a fészekbe nem tudnak akácot hordani. Először a fészek szélén kezdik a korlátozást, de mivel ott léctől-lécig fiasítás van, kénytelenek felhordani a méztéri fiókba. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az akácon mért mérleg szerinti gyarapodás megegyezik a pergetési eredménnyel úgy, hogy a fészekből nem pergetnek semmit. Csak szöktetőt használ a mézelvételhez, 5 utas, saját készítésűt. Ez utóbbi jellemző Stencli Ferenc méhészetére, a szegen és a kalapácson kívül mindent maga készít. 30 keretes a pergetője, amely rozsdamentes anyagból készült. Teljesen mindegy, milyen messze vannak méhei, mindig minden mézét hazaszállítja, és otthon családi összefogással pergetnek.
Napraforgón sem pergeti a fészket. Annak ellenére sem, hogy ekkor már némileg szűkítik az anya mozgásterét. Ez azonban csak időszakos. A napraforgón meghordott fiókokat, miután kipergette, értelem-szerűen visszakerülnek a családokra. Ezekben idővel újra megjelenik napraforgóméz, ami csak azzal magyarázható, hogy a család saját maga felhordja a mézet. Ezt természetesen csak akkor tapasztaljuk, ha korábban nem „túrjuk” a fészket, méz után kutatva. Ritkán kell etetnie, a fészek mézkészletéhez nem nyúlva, szeptember 15-ig kiegészíti azt. Napraforgó után védekezik az atka ellen, második éve Gabon PA-92 szerrel. Ősszel mindig elvégez egy Perizines kezelést. Mindkettő szerepel a háziméhek kezelésére engedélyezett állatgyógyászati készítmények listáján.
8-9 kereten telelnek a családok. Oldalt szűkítésre farostlemezt és kartonpapírt használ. A méhek fölötti rostaszövetre kettő réteg filcet (nedvességet elnyeli), egy réteg kartonpapírt és egy kátránypapírt tesz. A rosta szövet és a méhek között nincs nagy hely, ugyanis menekülőtér nincs a kaptáron. Az előbb leírt téli takarás elfér a tető alatt, nagyon ritkán etet, akkor is vályús keretetetőt használ. A kaptártető oldalán nyitható szellőzőnyílás elég levegőt biztosít a vándorlások alkalmával. Fontos megemlíteni, hogy a téli takarás mellett tavasszal, március elején, közvetlenül a keretekre légpárnás hőtükröt tesz. Ez nem más, mint a kereskedelemben kapható alufóliás pufi fólia. A fészekből kiáramló hősugarakat veri vissza, ezzel javítják a kaptár hőgazdálkodását. Az első méztéri fiók felrakásakor kerül le a családokról.
Az egységes keretméretű fészek fél NB méztérrel működő állományban igen komoly gondot okozhat a rajzás. Stencli Ferenc méhészkedésének kezdeti időszaka ezt igazolta. 30 családból 30 megrajzott. Mára más a helyzet, tavaly 120-ból egy raj ment ki. Érdekes viszont, hogy a megrajzott családok éves családonkénti átlagtermése szinte megegyezett a maival A különbség annyi, hogy régebben többet kellett fára mászni. Apja méhészetében sem voltak rajok, mivel egyenlőlépes rakodóban a fias keretek állandó átfüggesztésével (a mézelvétel viszont csak sepréssel működött) elejét vették a rajzásnak. A korábban már leírtakat összefoglalva és kiegészítve, az egységes fészkű, de attól eltérő méretű mézkamrával működő kaptárra alkalmazható sikeres rajzásgátlás módszerei: 1. repce előtt az erős családoktól fias keret elvétele, helyébe műlép berakása, 2. közvetlenül akác előtt a fészek széthúzása fiatal, álcás keretek kaptár szélére történő kirakásával, 3. akác végén 6 keret fiasítást hagy a családoknál, és újabb műlépeket rak be, 4. évek óta tudatosan olyan családoktól nevel anyát, amelyek sokat hordanak, de a rajzás legkisebb jelét sem mutatják.
Az akác végén elvett fiasításos lépeket – a rajtuk lévő méhekkel együtt – a szaporításhoz használja fel. Fészkes böngészett rajokat készít. Nap közben, az élénk röpködés alatt, anyakeresés mellett, fedett fias keretek vesz el a családoktól. Ezekből 3-4-et összerak és a röpkörzettől távolabb szállítja. Kettő mézes-virágporos kerettel és műléppel egészíti ki a kaptárt. Ezeket saját nevelésű, párzott anyával látja el. A főhordáson meghízott családokat érdemes megcsapolni, a felesleges méhekkel létrehozott fészkes böngészett rajokkal pedig értéket állítunk elő.
Általánosságban három dolog foglalkoztatja, bántja a szobi méhészt. Mivel a szörpgyár „árnyékában” él, méhészkedik, rengeteg a szörp alapanyagát előállító gyümölcsös a környéken. Évente 10-15 alkalommal permeteznek, soha sem méhkímélő szerrel, ritkán tartják be az előírásokat. A permetezésekről szóló értesítés is nevetséges: április 1-jétől június 30-ig. Nesze neked, méhész! A második dolog, ami bántja, hogy gátlástalanul irtják az akácot. Nem tervszerű erdészeti szándékkal, hanem a pillanatnyi haszonszerzés céljából. Ez nyilvánvalóan látszik a kiirtott területek elhanyagolásából. A harmadik, hogy egyre többen kezdenek méhészkedni. Ez önmagában nem elszomorító, de az igen, hogy mindezt teljes tudatlanságban teszik. Méhegészségügyi szempontok miatt szükségszerű lenne a kötelező méhészvizsga a kezdőknek. Valahol, valamikor el kellene kezdeni.
Stencli Ferenc szerint, ha az egységes keretméret korabeli propagandája jobb lett volna, napjainkban az egyik legelterjedtebb kaptártípus lenne. Egyébként nem csak rakodóban, hanem fekvő kaptárban is alkalmazható, bár nem ezért nagyszerű ez a keretméret. Inkább azért, mert a két, legelterjedtebb keretméret között helyezkedik el. Hunornál sokkal jobban, biztonságosabban fejlődnek a családok tavasszal, hiszen mindig marad méz a fészek körül. Év közben nem kell a fészket pergetni, úgy mint az NB-nál, mert a keretmagasság 3,5 cm-es különbsége 4,2 kg mézet jelent. Minimális méz mindig marad a fészekkeretek sarkaiban, ez sok esetben jó is. Évente öt vándorlást és pergetést feltételezve, az NB-hoz viszonyítva sokkal kevesebb munkával perget ugyanannyi mézet. Az egységesben többet nem hordanak a méhek, nem csodakaptár, de akik ezt a keretméretet használják, eredményesen és megelégedéssel teszik.
„Stencli Ferenc és fiai elégedettek a család állapotával”
Bross Péter
