English (United Kingdom)Hungarian (formal)

Ha tetszik klikkelj!

Mézes kosár

Az Ön bevásárlókosara üres

Élet a kaptárban

A hosszú testet-lelket didergető tél végén már minden élő a kikeletet várja. A méhes is szenderegve vészelte át a telet, s a kaptárban szunnyadó élet a tél végi napsütés hatására megmozdul.

Február végén, március elején, ha a hőmérséklet eléri a + 10°C-ot és fényes az idő, feléled a méhes. Zsongás tölti be a teret, a méhek mámorosan kitódulnak a napfényre. E varázslatot nevezik tisztuló kirepülésnek. Rövid idő múlva, ha a melegedő napfény kicsalogatja a hóvirágot és a mogyoró barkáit megjelennek a kijáróban az első virágporos méhek. Még kicsit fázva, pihegve szállnak a röpdeszkára, de már viszik kincset érő terhüket családjuknak. Megkezdődik a méhcsalád fejlődése.
Az anya már február közepén megkezdi a petézést. Először csak néhányat, majd egyre jobban beáramló virágpor hatására szinte megpezsdül a méhcsalád. A csúcsidőszakban (április 15-július 15.) napi 2000 petét is rakhat. Ez saját súlyának felel meg! llyenkor hatalmas munka vár a méhekre, hiszen a telelő népesség folyamatosan elhull, a család mégis háromszorosára fejlődik.
A kaptárban a méhcsalád mozgatható keretekbe foglalt lépeken él. A lépek hatszögletű sejtekből épülnek fel, anyaguk viasz. A különböző egyedek fejlődésére más-más sejtet építenek (anyabölcső, heresejt, dolgozó sejt). A viaszt a dolgozó méhek termelik hasi potrohgyűrűik közti viaszmirigyeikkel, majd nyálukkal oldva építik fel a lépet. A lépekben raktározzák a mézet, virágport, s benne nevelik utódaikat, a fiasítást is. A különböző nemű egyedek fejlődése már pete, illetve fiatal (3 napos) lárva (szaknyelven álca) korban eldől. Az anya és a dolgozók megtermékenyített, míg a herék megtermékenyítetlen petéből kelnek ki. A másik döntő tényező a fejlődésben az álcáknak felkínált élelem. Ezért van, hogy az anyák teljes értékű, míg a dolgozók fejletlen ivarszervű nőstények.
Az anya a család motorja. Nem uralkodik, szolgálja azt, s feromonjával összetartja. A herék csak a megtermékenyítésben vesznek részt (nászrepülés), viszont nélkülük instabil a család. A legnagyobb feladat a dolgozókra hárul. Ők életkoruknak megfelelő, szigorú munkamegosztásban élnek (takarítók, dajkák, őrök, gyűjtők). Ám a családban fellépő rendellenességek következtében elmosódhatnak a határok. A fiasítás fejlődéséhez 35°C szükséges, mely hőmérsékletet esetenként kinti -10°C ellenére is tartja a méhcsalád! Energiájuk a méz.
A dolgozó méhek tánccal értesítik egymást a nektár, illetve a virágporforrás helyéről. Jelzik a táplálékforrás távolságát, irányát és mennyiségét is. Tánccal jelzik a vízlelő helyeket és tisztálkodási szándékukat (borbélytánc). Táncukkal a táplálékforrás és a kaptárt a Nap függőleges tengelyével összekötő egyenes által bezárt szöget jelzik. A tudósok eddig 15 féle táncot azonosítottak. E téren kifejtett munkásságáért K. von Frisch német prof. 1973-ban Nobel - díjat kapott.
A dolgozók az anyát egész életében (2-3 év) méhpempővel táplálják. Ez a tejfölszerű anyag a garatmirigyük váladéka. Önmaguk és fiasításuk táplálására nektárt és virágport gyűjtenek. A virágport hátsó lábukon lévő szőr kosárkában, a nektárt mézhólyagjukban hordják. A herék pempőt kapnak, és mézet eszegetnek a sejtekből. A dolgozó méhek szervezete a megfeszített munkában felőrlődik. Életük rövid, a tenyészidőszakban 1,5 hónap. A herék 2 hónapig élnek. Áprilisban jelennek meg, s az augusztus végi hereűzés vet véget életüknek.
Ha a természet bőséggel látja el a méhcsaládot, akkor fejlődése csúcsán (május-június) nagy eseményre készül. A lépek felületére függőlegesen épített sejtekben új anyákat nevel (10-20db). Munkakedve csökken, rajzási lázban van. Az anya csökkenti a petézést, karcsúbb lesz, s az új anyák kelése előtt 1-2 nappal, népe egy részével (20-30000 egyed) kirepül a kaptárból. Ez csodálatos jelenség! Ám modern termelő méhészetben több okból sem kívánatos! A kirepült raj önmagától, vagy az ember által új "lakásba" telepedvén új családdá fejlődik. Munkakedve hatalmas. A lerajzott törzsben az első kikelő anya általában megöli a többit, és sikeres párzása után petézni kezd, a család újra fejlődik. E természetes, illetve a mesterséges szaporítás azonban mindig kockázattal jár.
A méhcsalád a csúcsidőszak elérése és fenntartása után hanyatlik. A nappalok rövidülésével az anyák csökkentik petézésüket, majd szeptember végén befejezik.
Az augusztustól lerakott petékből kelnek (21 nap múlva) az áttelelő méhek. Egészségük létkérdés! Ennek biztosítása a méhész feladata.Az ősz visszavonhatatlan közeledtét már a hereűzés jelzi. A hideg téli napokra virágport és mézet raktároznak maguknak a szorgosok. A bágyadt őszi napsütésben még sürögnek a kijáróban, ám a hideg, ködös napok beköszöntével fürtbe húzódnak és egymást melengetve megkezdődik a telelés.
A tél hangulatával búcsúzom én is.

 
Dal

 

A téli fán gyászolva üldögél egy

özvegy nagy madár,fölötte fagy leng, lassú
szél, és lenn a víz megáll.
A síkos föld kopár, virága
jég, fagy járja át a fát.
Csönd van, csak egy
malomkerék suhog a légen át.
/Shelley/

 

Stencli Ferenc
méhész